Színházi duett - Rezes Judit és Szabó Győző párkapcsolatának igaz története alapján

A sorsnak vagy a véletlennek köszönhetően egy játék megnyerése után, volt szerencsém a Loveshake-hez. Egy ígéret, hogy majd írok róla, picit elhúzódott, de sikerült megfogalmaznom gondolataimat a Fehérváron megrendezésre került Loveshake előadásról Rezes Judit és Szabó Győző tolmácsolásában.

Amikor az adott nap hangulata is befolyásolja az este kimenetelét, mikor őszintén megélhetik, kijátszhatják érzéseiket. A mai rohanó világban, annyi inger éri az embert, rengeteg frusztráció, elfojtás, amit nem kell szégyellni.

Rezes Judit és Szabó Győző saját impulzusaiknak mérten, lelkükkel fűszerezik meg az előadást. A két színész kíméletlenül mutat görbe tükröt maguknak és a nézőknek is egyaránt. Vicces, de közben szívszorító történet, amilyen maga az élet is. Megtapasztalhatjuk, hogy mennyire is valós érzelmek generálódnak két erős személyiség között. Miért a legnehezebb tükröt tartani maguknak, a másiknak a társuknak. Amikor lépésről-lépésre, gondolatról-gondolatra bontják le a falat és rántják le az álarcot, hogy visszataláljanak önmagukhoz. Az egyik legőszintébb és legbátrabb gesztus önmagunknak, hogy ha képesek vagyunk szembenézni a félelmeinkkel, boldogságainkkal. Büszkének lenni arra, ha valami sikert érünk el, olyan ritka manapság kimutatni az érzéseinket. Ismerős dallamok és zene felerősíti az adott történés valódiságát, mélységét és magasságát.

Sokszor előfordul, hogy a valóság és fikció keserédes, de a következő pillanatban meg már vicces pillanatokat élhetünk meg. Miért ne figurázhatnánk ki szerencsétlenségünket, hiszen emberek vagyunk. Anyaság és a házasélet buktatóit és örömeit mindenki ismeri. Az estéből az is kiderült, hogy nekik is hasonló problémák okoznak nehézséget, mennyire fontos a humor még a legnagyobb logisztikázás közepette is. Megmaradni embernek, tudni bocsánatot kérni, elismerni és megélni saját és a másik sikerét, boldogságát. Együtt döntést hozni és átrágni a buktatókat, közösen örülni egy nehezebb nap túléléséért. Bepillantást engednek életük állomásaiba. 

Szórakoztató, ironikus, de sokszor fájdalmas kendőzetlenül őszinte vallomásokkal találkozhattunk az este során. A történetek egyediek, de mégis mindenkinek ismerősek. Sokszínű, változatos előadás született, mely közelebb hozza a szereplőket a nézőkhöz. Legnehezebb önmagunkat adni és belátni elismerni a hibáinkat, felelősséget vállalni felelőtlenségünkért. Tükör melyen keresztül megismerhetjük Rezes Judit és Szabó Győző életét,  személyiségét, megtapasztalni energiáikat, hogyan fejlődik kapcsolatuk, valamint nem utolsósorban önmaguk. Szabad érzés megélni az adott pillanatot, azonosulni és ráhangolódni a lelkükre. Elcsípni egy mosolyt vagy csillogó tekintetet. A mai rohanó világban jó dolog úgy beülni előadásra, hogy az öniróniájuk segítségével mi magunk is tudunk fejlődni. Hazafelé azon elmélkedni, hogy mi kik vagyunk? Merünk-e szabadon élni, vagy döntést meghozni? Elengedni azt ami már nem szolgál, megtartani és megszorítani, ami/aki életünk része. Képesek vagyunk- e úgy élni, amire mindig is vágytunk. 

Mindenkinek szívből ajánlom a többi rendezvényüket is, hiszen igazán felemelő, minőségi szívet-lelket melegítő előadásokkal találkozhatunk. Érdemes figyelni és követni a MindenTér - ÉlményTér közösségi oldalait és eseményeit. Köszönöm a lehetőséget!

 Fotó: Dubán Dorina

Az évad utolsó bemutatójához érkezett a Győri nemzeti színház április 25-én. Kálmán Imre operettje: Marica grófnő. Rendező Mészáros Tibor.

Úgy látszik az április az operettek időszaka a vidéki városokban. Székesfehérváron április közepén mutatták be a Viktóriát. 

Debrecen, Székesfehérvár és Győr koprodukciójában jött létre a Marica grófnő bemutatója a Győri nemzeti színházban. Kíváncsian várom, hogy a jövőben miként valósul meg ez az együttműködés. Horesnyi Balázs mese világot varázsolt a színpadra, Cselényi Nóra jelmezei pedig színesek és fiatalosak.

Ki is valójában Török Béla tiszttartó? Létezik e Báró Zsupán Kálmán? Ezen kérdésekre is választ kapunk, hogy ha megnézzük az előadást.

A szereposztás egyik különlegessége, hogy Tasziló grófot Dolhai Attila és Bakos-Kiss Gábor alakítják, egymás váltótársai. Mi is ebben az egyedi, hogy mindketten színház igazgatók. Egyikük Fehérváron, míg másikuk pont Győrben, ez azért nem megszokott.

Marica grófnőt Haraszti Elvira formálta a premieren, Zavaros Eszter sérülése miatt. Mielőbbi jobbulást kívánok. Ki is Marica? Egy szerelmi csalódás után, feldúltan érkezik a birtokra. Elege van a férfiakból, hogy mindenkit csak a pénze miatt kedves vele. Ezért kitalál magának egy nem létező vőlegényt Báró Zsupán Kálmán személyében. Időközben egy cigány lány megjósolja Maricának, hogy hamarosan egy gazdag, nemesi származású vőlegénye lesz. Emiatt a birtokon is marad leginkább. Hamarosan előkerül Kálmán és a történések összekuszálódnak, megindul a lavina. Haraszti Elvira megmutatja, hogy milyen szeszélyesek is tudnak lenni a nők. Magabiztos, szintén makacs, de közben játékos, titkon vágyik arra, hogy szeretve legyen. Egyszer a szíve irányítja a következő pillanatban már az ész kerül bekapcsolásra. Olyan mintha egy kandúr bajszát huzigálná, de közben a lelkét is megnyitja. Tartása akár ijesztő is lehet, de ezzel csak magát óvja a férfiaktól. Szerelemre vágyik, ahol nő tud maradni, erős mégis törékeny. Női praktikák bevetése, erőteljes színpadi jelenlét. Játszik a tiszttartóval, vagy visszaél a "hatalmával". Teszteli, hogy meddig mehet el, majd mikor Török Béla felveszi a kesztyűt, mert érdekli a szituáció és hasonlóan makacs módon kíváncsi, arra, hogy ki is valójában Marica. Képes e megnyitni szívét Marica, meddig tart az érzésekkel való vívódása, mikor mutatja meg lelkét, hull le a páncél a szívéről, melyet a szíve köré növesztett. Ki tudja e mondani, hogy igen én szeretem magát. Hány arca van egy nőnek, mi van a határozottság és kemény nő lelkében. Meg meri e mutatni, hogy tud Ő gyenge és szerethető is lenni. Nőiességnek mennyi színe van. Sokrétű szerep, csodás dalokkal. 

Török Béla tiszttartó, aki valójában a tönkrement Tasziló gróf, húga kelengyéjére gyűjt. Makacs, jó kiállású férfi, akinek a vérében van a csibészség. Dolhai Attila játékában minden olyan szegmens megtalálható, hogy hitelesen alakítsa karakterét. Hol hangjával, hol gesztusával, tekintetével fejezi ki a hangulatát. Játszik a hangszínével, magabiztosan formálja az igazi férfit, aki egyszerre tud büszke, sértett és magabiztos is lenni. Nagymértékű makacssága besegít egójának, mikor igazságtalanság éri. Tisztában van adottságaival, sokszor zsigerből jön egy-egy reakciója, megmozdulása. Egészen addig élvezi az egok harcát Maricával, míg rá nem ébred, hogy mit is érez valójában. Milyen is az, hogy ha egy karakán férfi találkozik egy erős, céltudatos nővel, aki ráadásul főnöke is. Jó volt látni, hogy miként építi fel karakterének személyiségét. Női szemmel észlelni a magában fortyogó férfi magányát és gyötrelmeit. A bizonytalanságát, ego és szív harcát. Nem engedhetek, parancsszóra biztos nem éneklek, mint egy dacos férfi. Közben meg látjuk, hogy milyen tiszta szívvel szereti húgát és mindent megtesz a boldogságáért. Olykor ügyetlen, botladozó törékeny férfi, máskor határozottan kiáll véleménye mellett. Vajon ki tudja e mutatni, hogy a lelke mélyén tud úgy szeretni, amire minden nő vágyik. Hej cigány dalban annyi érzés van, melyet csak az képes igazán előadni, aki szívéből énekel és bepillantást enged a lelke bugyraiba. Aki nem fél megélni csalódottságát, kiadni a frusztrációit. Ez amit tanítani nem lehet, olyan energiák szabadultak fel a dal közben, melyre nagyon kevesen képesek. Egyik olyan jelenete az előadásnak, amit biztosan viszek magammal, az élő muzsika olyan plusz erőt adott a dalnak, hogy itt megszületett az, amiért érdemes színházban járni. Találkozott a szív az érzésekkel és a zenével.

Liza  - Buvári Lilla bájos, cserfes, tiszta lélek. Imádja testvérét, akire felnéz, örök optimista. A légynek se tudna ártani. Gyermeki énje megmutatja, hogy milyen is gondtalanul létezni, nem észlelni a problémákat. Vágyik a szerelemre, de nem igazán szerencsés. Jelmeze tökéletesen illeszkedik karakteréhez. Ábrándozik, lepkéket kerget. Vicces és naiv. Az előadás során kiderül, hogy megtalálja-e társát.

Báró Zsupán Kálmán - Tasziló barátja és tőle se áll messze a zsiványság. Rengeteg vidám percet biztosít a jelenléte. Butácska, irányítható, de közben meg csupaszív ember. Szerelmes Maricába, de kell egy kis segítség és terelés, hogy ki is az, aki igazán tudná Őt szívből szeretni. Hajdu Tibor lubickol a szerepben. Megtalálja azt a határt, hogy ne legyen bárgyú a karaktere. Játékával, mozgásával színesíti az előadást, mosolyt csal a néző arcára. Csetlő-botló ember, aki egyszerűen gondolkozik, ahol megjelenik, akkor középpontba kerül. Jelmeze is igazán találó, felhívja magára a figyelmet. Nagyon hálás szerep, könnyednek tűnik, de látszik, hogy rengeteg munka van mögötte, megtalálni azt, hogy ne azt gondolja róla a néző, hogy erőltetett. Lizával a párosuk megmutatja, hogy ha nem görcsölnek rá, nem agyalják túl érzéseiket, akkor is rájuk találhat a szerelem. 

Dragomir Populescu Moritz - Ungvári István játéka újabb színt és humort csempész az előadásba. Maricát szeretné és mindig akkor jelenik meg, hogy bonyodalmat tud okozni. A stílusa, a beszéde fenomenális, arra kíváncsi az ember, hogy vajon megint mit talált ki, hogy felhívja magára a figyelmet. Magányos ember, aki képtelen elfogadni a nemet. Az Ő játékában is benne van, hogy előadásról-előadásra több humort visz a hangszínébe, egy-egy gondolatába. Üde színfolt tényleg.

Cuddenstein Chlumetz Cecília - Agócs Judit, már a megjelenése első látásra is figyelem felkeltő. Előkelősége, nőiessége, határozottsága és az az érzéke, hogy miként is hozza össze a fiatalokat. Felnyitni két makacs ember szemét és szívét, hogy előttük van a boldogság. 

Kudelka főkomornyik - Pörneczi Attila lesi minden óhaját és sóhaját Cecíliának, amikor az előadás utolsó felvonására is marad humor és újabb réteg. Hihetetlen komolysággal szerez felhőtlen pillanatokat nézőknek és színészeknek egyaránt. 

Mihály - Vincze Gábor, hihetetlen nyugalom és türelem jellemzi. Biztos pont a birtokon, meg tanulja értelmezni a később kifejezését. 

Mészáros Tibor a rendező, új szemlélet, a klasszikus történet ugyanaz, de mégis más. Új köntös, frissebb, fiatalok számára is befogadható szöveg világ. 

Győri nemzeti színház zenekara, énekkara valamint tánckara még színesebbé varázsolta az előadást. Együtt lélegeztek. Silló István zenei vezető munkáját és profizmusát is szeretném kiemelni, hogy a zene segítségével még inkább egésszé varázsolták az előadást!

Szívből ajánlom mindenkinek a győri Marica grófnő előadást, mely generációk találkozása. Korosztálytól függetlenül kellemes vidám pillanatokat tud szerezni. Vidéken is újraéled az operett. Székesfehérváron Viktória szintén megtekinthető Haraszti Elvirával vagy Dolhai Attila szereplésével.

 2026. április 24-én tartotta legújabb bemutatóját a Vörösmarty színház, a Kozák Stúdióban. Székely Csaba: Bányavirág. Székely Csaba - erdélyi magyar író, drámaíró, rendező. Neveltetésében megjelenik Erdély szellemisége, kritikus szemmel nézi és véleményezi környezetét. Szereplőit nem kritizálja, nem minősíti, szeretettel fordul feléjük. Szeretet és a félelemmel való odafigyelés jellemzi, hogy miként is küzdenek meg életük aktuális helyzetében

Bányavirág - mi is az  nem más, mint hegyikristály. A bányák falain, lyukaiban kinövő ásványt jelenti. Szimbolikus jelentősége van.

A munkanélküliség, az alkoholizmus és az öngyilkosság ami jellemzi a községet. A bánya bezárásával indul meg a lavina. Az elszegényedés, a kilátástalanság kergeti a férfiakat az öngyilkosságba vagy az alkoholizmusba. Mindezek mellett az élet rendesen beköszön, érzések, fájdalmak, feldolgozatlan traumák. A fekete humor erőteljes jelenléte tompítja a mélységet. Valójában mindenki szeretetre vágyik. 

Iván reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait és ápolja beteg édesapját. A szűkebb környezete is a kiutat keresi a boldogság felé, hogy észrevegyék. Elismerés, visszacsatolás egymásra figyelés hiánya. Józan ész hiánya. Önpusztítás, düh, kilátástalanság, viszonzatlan szerelem. Mindez fűszerezve humorral, hogy tompítsa súlyát a történésnek. 

Kitörni a páncélból, hogy ne csak kétségbeesés és az ideg szóljon Ivánból. A legvégén mindenkit elmar maga mellől, pokróc módjára viselkedik azokkal, akik meghallgatták. Sarádi Zsolt játékában minden olyan, mintha zsigerből jönne, az elkeseredettség, a düh uralja, élni szeretne. Frusztrációja és traumája mélyre nyúlik vissza. Miért kellett a lopott morfium. Mi az a "bűn", ami megbocsáthatatlan. Édesanyja öngyilkossága, beteg édesapja a munkanélküliség, az alkoholizmus. Nem vágyik másra, csak hogy levegőt kapjon. Igazságérzete magas, édesapját okolja a kialakult helyzetért. Orvos barátja és a pálinka jelenti a kapaszkodót. Irigy és féltékeny a szomszéd rendezettnek vélt életére. Mit kesereg, hiszen van pénze, felesége, ott a kert, amit gondoz. Iván, aki nem gondolkozik öngyilkosságon. Előadás közben többször is bevillant, hogy a való életben mennyi terhet is bírunk el, létezik e az a pont, amikor kétségbeesetten azt üvölti az ember, hogy elég, nem bírom tovább. Legyen már vége. Ha nem éri olyan inger az embert, ami feltölti, nagyon gyorsan beszűkül élete, gondolkodása. Hiába van meg az igénye arra, hogy kiutat keresse, ha csak magával van elfoglalva és azon kesereg, hogy milyen rossz is. A pálinka és az orvos a kapaszkodója, valamint az a tudat, hogy kit mivel tud gondolkodás nélkül megbántani. Nem rosszindulatból, csak nem látott olyan példát, hogy mi is kell ahhoz, hogy talpra tudjon állni. Az ivás és a kesergés kényelmesebb. Előadás végén, ahogy magányosan majszolja a befőttet és közben a Tv-ben megy vele az interjú, hogy mi is történik a községben, kegyes hazugságokkal tele monológja, hogy minden rendben, a hagyomány. Itt döbben rá az ember, hogy nagyon sokszor a valódi életben is csak a felszínt látjuk meg, az alapján alkotunk véleményt. Azt, hogy valójában miként is vagyunk, nagyon kevesen hallják meg. Egy-egy utalás az idő során egymásra rakódik és egyszer csak kiborul, de lehet, hogy akkor már késő.

Mihály - Kricsár Kamill az Ő játékában ott van, hogy mennyire vágyik arra, hogy vegyék észre, hogy létezik. Egy kis visszacsatolás, hogy milyen nagy szükség van rá, hány embernek a támasza. Jó orvos, de tele van félelemmel, hogy biztosan elég jó e, szerethető e. Azt hinnénk, hogy az élete kihangsúlyozott, hiszen felesége és három lánya van. Keveset mutat magából, csak a szomszéd Illés halála után nyílik meg, hogy mennyire jelentéktelennek ítéli meg az életét. Mi is a jó döntés, a túlgondolás csak a további bizonytalanságot növeli. Elhagyom a községet, elmegyek innen, nem azt jelentette gondolataiban, hogy elköltözik, végleg elköszönne az élettől. Nincs bátorsága megtenni, hiszen nem is észlelnék, de közben bekapcsol az Apai szív, hogy a lányai mit szólnának. Legfőbb támasza az ital, az adja meg a bátorságot, hogy túl tudja élni a dolgos, unalmas hétköznapokat. Mi volna az, amivel elégedett volna? Úgy gondolom a közönség közül is sokan tudnak azonosulni az Ő karakterével.

Ilonka - Iván féltestvére (Ladányi Júlia) a városból tér haza, hogy segítsen az ápolásban. Ő is a megértésre, a boldogságra vágyik, hogy felfigyeljenek rá. Kiszakadjon a nyomasztó közegből. Flegma olykor szemtelen visszaszólása Irmának is azt jelzi, hogy telítődve van abból, hogy apját ápolja, kiszolgálja. Nincs egy olyan férfi se, akire felnézne, közben még is felhívja magára a figyelmet. Egy bájos, jóindulatú fiatal lány. Féltestvére agresszív viselkedése, nyomulása ijesztő, de ez meg is nyomja magában az ébresztőt, hogy ez így nincs jól. Kétségbeesett kifakadása, akár egy segélykiáltás, de megértésre nem talál. Ladányi Júlia hitelesen alakítja a bájos, cserfes, szókimondó lányt. Teszi a dolgát rendületlenül, egészen addig, míg kiderül, hogy édesapja kire is hagyná a házat. Ráébred arra, hogy muszáj néha önzőnek lenni, hiszen egy élete van. Annál többet érdemel, hogy a községben élő férfiak közül válasszon, hiszen Ők csak az alkohollal és a kesergéssel kötnek örök hűséget.

Illés - Kelemen István a mindig mosolygó szomszéd, aki nem iszik. Rendezettnek látszó élete van. A szeme csillogása a tisztaságot mutatja, hogy feláldozza életét, hogy ne kelljen feleségének ápolnia őt. Betegségéről csak az orvos tud. Látja és érzi, hogy felesége nem boldog mellette, mert mást szeret. A kötelesség, ami miatt együtt vannak, valamint az, hogy tisztelik egymást. Akkor szeretünk valakit igazán, hogy ha képesek vagyunk elengedni. Illés leveléből kiderül, hogy mit is jelent. Menekülés, vagy nem akarja boldogtalanul, kiszolgáltatottan tölteni életének az utolsó szakaszát.

Irma - Závodszky Noémi belefáradt abba, hogy nincs jelen az életében a boldogság. Szerelemre, megértésre vágyik. Olyan embert szeret, akiről úgy érzi, hogy szüksége van az odafigyelésre, gondoskodásra. A befőtt, amit heti szinten visz át a szomszédba is ezt jelképezi, a szeretetet. Nem értékelik jelenlétét, hiába próbálja jelezni, hogy Ő tudna szeretni. Rengeteg érzés van benne, Ilonka irányába pl. az irónia. Ivánt szereti, férje Illés is látja. Iván büszkesége és a férfi ego nem engedi, hogy kimutassa azt, hogy valójában a lelke mélyén mennyire törékeny és elkeseredett ember is. Illés öngyilkosságát miként tudja feldolgozni. A levél mely azt sugározza, hogy valójában férje "kilép" az életéből, hogy Ő boldog lehessen. Könnyfakasztó hallgatni azokat a sorokat, melyből megtudhatjuk, hogy milyen az önzetlen szeretet. Mi is a boldogság. Közben terhet pakol Irmára, hiszen mindezt fel kell dolgoznia. Nem volt meg a bizalom, hogy a férje eltitkolta betegségét. Závodszky Noémi játékában ott van, hogy Ő miként is tudna szeretni, tekintetében a fájdalom és a szomorúság, valamint a magány. A kétely, hogy mit tegyen még azért, hogy szeretve legyen.

Botos Bálint rendezése nagyon mai és kegyetlen őszinteséggel ábrázolja, hogy milyen is a gátlástalan férfi, aki elkeseredett. Nincs egyetlen egy olyan pillanat, mely felesleges vagy csak azért, hogy teljen az idő. A népzenei aláfestés, az egy-egy hatásszünet felerősíti a komédia mélységét, a humor lágyít a traumákon, a mozgások és egy- egy gesztus mosolyt csal a néző arcára.

Kiemelném még a Bányavirág plakátját, mely összetört poharakból ábrázolja magát a bányavirágot. Tükrözi a sötétséget, a fájdalmat, a fények csillogása talán a reményt, hogy van kiút.

Szívből ajánlom mindenkinek az előadást, a téma nem könnyű, de olyan színészi alakítások, igaz és mély érzések vannak benne, melyet megfűszerezi a humor, mely értéket hozott létre. Ismét egy csoda született, elgondolkodtató, keserédes előadás. Olyan vastaps szólt a premieren, mely igazán méltó volt az estéhez. Színészek arcán jól volt látni, hogy megérte lelküket kitárni. Szívből gratulálok minden alkotónak.

Iván - Sarádi Zsolt 

Mihály Kricsár Kamill

Ilonka Ladányi Júlia

Illés Kelemen István

Irma Závodszky Noémi

Rendező Botos Bálint

Produkciós asszisztens: Pásztor Richárd 

Ábrahám Pált az operett műfaj egyik legnagyobb megújítójának tartják. Viktória szerzeményét 1930. február 21-én mutatták be a Királyi Színházban. Gyorsan elterjedt Európában is, ennek a legjobb példája, hogy még ebben az évben bemutatták Bécsben is. Nagyon jó arányban ötvözi a magyarokra jellemző temperamentumos dallam világot, a modern és fülbemászó jazz elemekkel egyaránt. 

Maga a darab az I. világháború idején játszódik, igazán izgalmas és fordulatokban gazdag előadásra számíthatunk. A primadonna két férfit szeret, ezért egy picit bonyolultabb a helyzet. Itt mindkét férfi ragaszkodik az asszonyhoz - neki kell választani, ettől érdekes és elgondolkodtató az egész. Az ember megérdemli a boldogságot. "A boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság" Ha madarat szeretsz égbolt legyél ne kalitka. Mennyire egyszerű ezt a két mondatot leírni, de ami mögötte van az ami igazán lényeges. Akkor szeretünk valakit a szívünk legmélyebb zugából is, hogy ha társunkat képesek vagyunk elengedni. Ha azt látjuk rajta, hogy az eddigi "kalitkájából" szabadon repülne, mint a madár, akkor engedjük útjára. Hiszen jól tudjuk, hogy ha üres a szív, akkor mi sem tudunk önmagunk lenni, frusztrációt és feszültséget generál. 

Az életben is azok az igazi nagy döntések, amikor olyan válaszút, előtt találja magát az ember, hogy mindkét úton  szívesen végigmenne. Szív és ész harca, a biztonság vagy a kacskaringós úton haladva elért boldogság kérdése.

Az operett helyszínéül szolgál, Japán, Szentpétervár és Dorozsma. Jó megismerni az akkori szokásokat, igazi időutazás

Kinek is ajánlom, aki nosztalgiázni, nevetni, sírni szeretne. Mindenkinek, aki vágyik minőségi kikapcsolódásra. Felidézni vagy megismerni az operettek világát. A fiatalok miként is fogalmazzák meg, hogy mit is jelent számukra az operett.

Egyik szereposztásból megtudhatjuk, hogy Jancsi mit keresett a Szárcsa hotelben, vagy a Magyar Királyban. Másik szereposztásból pedig miért is téved a Paraba-ba, a Nyolcasműhelybe valamint az Albabar-ba.

Keller János - Váradi Eszter Sára Jancsi és Riquette

Jutalomjáték az ikonikus párosnak, akik szívüket-lelküket tárták ki a közönségnek. Humorban, érzelmekben gazdag előadásmódjuk, egy-egy összekacsintásból a szinte láthatatlan kapocs is láthatóvá vált. Lehetne külön-külön is méltatni Őket, de Ők így ketten együtt emblematikus tagjai a színháznak és a társulatnak egyaránt. A motor nem működik igazán tökéletesen, ha nincs benne a személyiségük. Meg lehet tanulni a szöveget, a koreográfiát, de a saját egyéniségük fűszerezi meg és varázsolja igazán egyedivé a karakterüket. Mindketten lubickoltak a szerepükben. Harminckettes baka vagyok én, Tyúkocskám...stb. A mosolyt nem lehetett eltüntetni az arcukról. Tudták egymásról, hogy meddig mehetnek el a másiknál, mi az a "pimaszság", báj, érintés vagy tekintet, ami még belefér a játékukba.

Másik szereposztásban Bari István és Fehér Diána Aida alakítja Jancsit vagy ahogy szólította magát Jancsisten és Riquette páros. Nem lehetett levenni róluk a szemünket, tüneményes, fiatal lendülettel, cserfességgel és mosollyal játszottak. Úgy gondolom az ő játékuk sok fiatallal fogja megkedveltetni az operett műfaját. Óriási vastapssal jutalmazta őket a közönség egy-egy jelenet közben és után. Fiatal koruk ellenére ismerik egymás rezdüléseit, a Színművészetit is együtt végezték. Óz a csodák csodájában is már játszottak együtt. Azt hiszem sokak kedvencei lettek. 

Dolhai Attila - a Vörösmarty színház igazgatója kilépett az irodából, hogy rendezője legyen az Ábrahám Pál, Földes Imre és Harmath Imre világhírű operettjének a Viktóriának. Április 11-én a premieren Ő alakította Koltay kapitányt. Az előadásnak szíve-lelke van. Szerencsésnek tartom magam, hogy volt lehetőségem a pénteki sajtós próbán ott lenni. Látni azt, hogy miközben zseniálisan alakítja karakterét, láthatatlanul is, de figyeli az előadást, hogy minden a helyén legyen. 

2006-ban már játszották Fehérváron a Viktóriát, láttam azt is anno. Megérintett a történet, de még fiatal voltam ahhoz, hogy a Csak egy kislány vagy a Lila akácok érzelmileg is olyan mélyre menjenek, mint például most. Beültem próbára és felcsendült a Csak egy kislány - potyogtak a könnyeim, melegség volt a lelkemben, hogy amiről nekem a színház szól, az most újra visszatér a szívembe, ez nem más, mint a csoda. Amikor egy hang úgy szólal meg, hogy megidéz egy érzést bennünk, mindenkinél mást... Fájdalmat, hálát, örömöt, melegséget vagy csalódottságot. Szerintem a nézőtéren a bemutató hetén, mindegyik előadáson megvalósult, hol könny, hol mosoly, egy összenézés vagy kézfogás formájában.

Olyan előadás született mely elkalauzol minket Japántól egészen Dorozsmáig. A szeretet az összetartozás érződött a társulaton. Nem feladatként fogták fel, mosolyogva, szívből játszottak. A Bársonyszék péntek esti előadása előtti percekben a délelőtti sajtós próba szereplői közül páran helyüket keresték. Keller Jánossal összenéztünk és mosolyogva köszöntünk egymásnak, majd Váradi Eszter Sárával és Decsi Edittel kiegészülve állapodtunk meg, hogy egy nagyon szép, élvezhető és elgondolkodtató előadás született.

Kíváncsi voltam Kiss Diána Magdolna - Imre Krisztián párosra. A történet ugyanaz, de az érzés mégis más volt, mint próbán. Imre Krisztián Csak egy kislány éneklésénél a szövegre figyelve, közben meg Bari István által megformált Jancsiról nem bírtam levenni a szemem. Ilyen tisztán félelmet még nem láttam tekintetben, mégis bizalmat Koltay kapitány felé, aki lelkét tárta ki szívében. A reményt, hogy a dallam és a muzsikaszó a legzordabb szívbe is tud érzést csalni.

Szövetség van Jancsi és Koltay kapitány között a szeretet, a bizalom a féltés jellemzi barátságukat. 

Imre Krisztián - zárkózottabb Koltay kapitányt formál meg, aki befelé éli meg az érzéseit és fájdalmait. A teher amit a lelkében cipel a prózai részeknél érezhető igazán, hogy milyen elnyomásokat él meg önmagában. Hangjában a szomorúság, a keserűség és az, hogy szeressék. Biztonságra és szeretetre vágyik, hiszen megélte a háború legkegyetlenebb pillanatait, milyen is az életéért énekelni. Lila akácok alatt szakadt ki belőle a düh és azaz érzés, hogy mit is szeretne igazán. Boldog akar lenni!

Kiss Diána Magdolna - Viktória megformálása pályafutásának egyik olyan szerepe, melyben megmutathatja, hogy milyen is valójában az Igazi nő, mer-e igazán szeretni. Szíve megnyílik-e? A fehérvári színésznőnek a szíve csücske a zenés színjátszás. Viktória címszerepe, óriási lehetőség arra, hogy megmutassa a közönségnek, hogy mit is rejt a szíve-lelke. Hogyan tudja megmutatni a belső vívódásait, a határozottságot, hogy egy adott pontig irányítani tudja érzéseit. Művészkijárón a szerep megformálásáról esett szó, hogy meg szabad-e törni? Jelentem sikerült, jól érezhető, hogy melyik az a pillanat. Nagyon szép ívben felépítette játékát, erős nő, aki szívében mindvégig tudja és érzi, hogy kit is szeret igazán. Tisztelet és szeretet a nagykövet irányába.  A féltés és aggódás szemében, hogy mi is a helyes döntés. Megengedheti-e magának, hogy újra boldog lehessen.

Fischl Mónika szintén Viktóriát alakítja. Az Ő vérében ott van a nőiesség a tapasztalat, hogy miként kell bánni a férfiakkal. Dolhai Attilával már évek óta ismerik egymást, mely látszott minden egyes megmozdulásokon. A hangjával úgy játszik Mónika, ahogy a szíve mélyén csak akart. Nagyon nehezen törik meg a szerelem előtt és végig jelen van a tartása. A legvégén mikor kiderül, hogy Koltay kapitány mégis él, na ott látszódik igazán rajta, hogy helyén van a szíve. Milyen is, hogy, ha mer boldognak lenni. Hála a nagykövet felé, hogy megmentette Koltay kapitány életét. A játékával, hangjával elvarázsolta a fehérvári közönséget.

Egyed Attila- John Cunlight, mint amerikai nagykövet. Az Ő játékát mindvégig az elegancia és tartás jellemzi. Láthatjuk, hogy mit is jelent az önzetlen szeretet. A hangjában a szomorúság, ahogy elhangzik a Goodnight. A lezárás, az elengedés, annyira meghatóan tiszta. 

Trokán Péter - is szintén az amerikai nagykövetet formálja meg. Soha nem szerepelt még operettben az eddigi pályafutása során. A szemében az őszinte, tiszta szeretet van, mely az a személyiségéből sugárzik. A biztos hátteret, a gondoskodást és a melegséget biztosítja Viktóriájának - Fischl Mónikának. Az Ő párosukon volt leginkább észlelhető a kölcsönös bizalom, a szeretet. Az ember elhitte, hogy szeretik egymást, annyira figyeltek a másikra. Jó volt látni Trokán Pétert ebben a szerepben, átlépte határait, félretette, hogy zenés műfaj és nagyon messze áll tőle. Szívből játszott, a többi szereplő részéről is érezhető volt, hogy felnéznek rá és tisztelik. A közönség szeretete is egyértelmű volt. Az Ő játékát biztosan viszem magával, a bölcs hozzáállását, tartását. A melegséget és tisztaságot nem lehet tanítani, az a lelkéből jön.

Feri - Viktória bátyja Andrássy Máté és Zayzon Csaba mindkettőjük játékáról elmondható, hogy szerethető és visszafogottabb a karakterük. Zayzon Csaba első szereplése Fehérváron, míg Máté évek óta tagja a társulatnak. Kiemelném Andrássy Máté játékában az egyes jelenetekben a reakcióit, arcának rezdüléseit és véleményét. Humorban egyikünknél sincs hiány. Zene, tánc és O Lia San védelmezése, és persze rengeteg türelem hozzájuk.

O Lia San - Ladányi Júlia és Decsi Edit. Japán kultúra, szerethető karakter. Ladányi Júlia a butácska, naiv lány megformálásánál igyekszik megtalálni még azt a hangszínt és viselkedést, hogy ne legyen idegesítő. Nem mindegy, hogy dzsudó vagy, Dzsudzsó. Hihetetlen lazán és könnyedén, humorral táncolt és énekelt a két O Lia San. Decsit Edit picit zárkózottabban alkalmazkodva a Japán kultúra hagyományaihoz. Az Ő arcáról se lehetett letörölni a mosolyt. Jó érzést volt Őt ilyen szerepben látni, hiszen megmutathatta az operett műfajában is sokszínű tehetségét. Mindkét lány előtt emelem a kalapom az Ittam egy kis pityókát koreográfiánál. Rengeteg munka van abban, hogy ennyire lazának látszódjon a táncuk. Külön óriási gratuláció Lénárt Gábornak a szenzációs és látványos koreográfiákért.

Orosz tiszt - Juhász Illés, az Ő játékában, a kegyetlenség, az erő, a hatalom jelenik meg a játékában. Egy dal meglágyítja szívét, ahogy beszél róla majd el kezdi énekelni a Csak egy kislányt... Érződik rajta, hogy a lelke mélyén a háború mégsem tudta teljesen bezárni szívét. 

Vasárnap este bemutatkozott még a Harmadik szereposztás Haraszti Elvira, Gréczy Balázs, Borovics Panna. Az Ő szereposztásukat is szívből ajánlom, hiszen mindannyian szívvel-lélekkel játszanak.

Szívből gratulálok az egész társulatnak az Alba Regia zenekarnak Ruff Tamás karmester vezetésével, Zemlényi Katica karnagynak és az általa összeválogatott kórusnak. A táncosoknak Rovó Tamás koreográfus asszisztensnek a műszaknak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a felemelő, csodás előadás megszülethetett a Vörösmarty színházban. Külön kiemelném még a fehérvári származású társrendezőt  Ferenczy-Nagy Boglárkát, aki szintén debütált az operett műfajában. A fiatalos lendület az új szemlélet, szerintem üdeséget és plusz színt vitt az előadásba.

Zárásként csak annyit, hogy jó volt látni a színészek arcán, hogy mennyire élvezik a játékot, hogy nézőként megnézték kollégájuk bemutatóját, hogy szívből tudtak örülni a másik sikerének. Vasárnap délután a tapsrendnél nagyon megható volt, hogy mire újra kijöttek meghajolni a szereplők a közönség felállva tapsolt. Néztem a színészek arcát az örömöt, a mosolyt és könnyt a szemekben. Az igazgató, rendező, Koltay kapitány Dolhai Attila tekintete mindent elárult. Büszke volt a társulatra a zenekarra és mindenkire, aki hozzájárult az előadás sikeréhez.

A  képeket külön köszönöm MusicandLens-nek

2026. március 28-án volt a legújabb Művészkijáró, melyet megelőzött a Viktória nagyoperett sajtótájékoztatója a Vörösmarty Színház kávézójában.

Nagy dobásra készül a társulat visszatér a színpadra a Viktória című előadás Dolhai Attila rendezésében és főszereplésével. Ízelítőt kaptunk, hogy milyen is ha három szerelmes pár keresi a boldogságot, mindenki a maga módján, a saját igazával. Lendület, szenvedély, humor, ismerős dallamok, táncok és érzelmek kavalkádja fogja jellemezni az előadást. Főbb szerepekben hármas szereposztás lesz, mely visszautal Dolhai Attila igazgató pályázatára is, mely a Generációk találkozására épül. Minden korosztályt szeretne megszólítani a társulat.

Bepillantást nyerhettünk az előadás díszleteibe, a hangulatába. A jelmezek Libor Katalin munkássága, a díszletek pedig Bátonyi György nevét fémjelzi. 

A koreográfus Lénárt Gábor lesz, aki mesélt arról, hogy mire is számíthat majd a közönség

Korrepetitor Réti Anikó. Karvezető Zemlényi Katica lesz. Karmester Ruff Tamás lesz és az Alba Regia Szimfonikus zenekar. Társrendező a fehérvári születésű Ferenczy - Nagy Boglárka, aki beszélt arról mikor találkozott először az operett műfajával. Milyen a közös munka és mi okoz nehézséget.

Trokán Péter - első reakciója, hogy felkérést kapott John Cunlight, amerikai nagykövet szerepére. Minden csak nézőpont kérdése, hiszen Trokán Péter a prózai színjátszás egyik kiemelkedő klasszisa úgy fogalmazott, hogy a zenés műfajnak is ugyanúgy megvan a mélysége és mondanivalója. Ha átalakítjuk az egészet prózai előadássá úgyis megállná a helyét. Úgy gondolom, hogy ez a jó hozzáállás, ezt a színt, a tapasztalatát és tartasát, biztosan viszont láthatjuk a színpadon. Erről a délutánról azt hiszem jópár gondolatot viszek magammal.

A szereposztás kedvez az idősebb és fiatalabb generációnak is egyaránt, hiszen Trokán Péter, Fischl Mónika, Dolhai Attila szimpla jelenléte már garancia a minőségi és hiteles előadásnak. Mellettük Váradi Eszter Sára és Keller János párosa is garantálja a vidám és szórakoztató pillanatokat. Ők már 2006-ban is szerepeltek az akkori fehérvári bemutatóban. Kíváncsian várom, hogy milyen színt tudnak belecsempészni a játékukba, úgy hogy félszavakból is ismerik már egymást. O Lia San karakterét Ladányi Júlia fogja alakítani, akit szintén már sok-sok elődásban láthatta a fehérvári közönség, prózában és zenés darabokban is. Andrássy Máté, mint Feri karaktere is figyelemre méltó lesz. 

A következő szereposztásban Viktória szerepét a fehérvári Kiss Diána Magdolna fogja alakítani, elmondta, hogy Ő érzékeny és sírós alkat, hogy szabad-e megtörni egy-egy jelenetben. Miért ne lehetne? Hiszen a hiteles alakításhoz az is hozzátartozik, hogy ha az érzések megjelennek. 

Egyed Attila, mint amerikai nagykövet, kihangsúlyozta, hogy meg kell találnia magában azt a már hihetetlennek tűnő óriási amerikai önbizalmat és tartást. A szerelem mindenkinek nagyon fontos, vajon meddig lehet és szabad harcolni. 

Imre Krisztián - Koltay kapitány játékára is kíváncsi az ember, sajtótájékoztatón duett formájában Gréczy Balázzsal, már bizonyított a Csak egy kislány dalban. Érdekel, hogy mennyire tud azonosulni a karakterrel, milyen is az Ő megformálásában.

Decsi Edit - mint O Lia San, akár meglepő választás is lehetne, a korábbi szerepei után, de szinkronúszó múltjának köszönhetően a táncokban biztosan otthonosan fog mozogni. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a humor sem áll messze tőle. 

Zayzon Csaba -  mint Feri, Viktória bátyja, az Ő szereplése új a fehérvári közönség, de a közös dal (Ahol az ember felmászik a fára), során kaptunk picurka részletet játékából. 

Fehér Diána Aida és Bari István 'Dzsudzsó dalban", prezentálták a fiatalos lendületet, a humort, mit is jelent, hogy ha csak jól érzi magát az ember. Öröm volt nézni Őket, mosolyt csaltak a közönség arcára.

Haraszti Elvira is Viktória szerepét fogja megformálni, sajnos Ő nem volt jelent a sajtótájékoztatón. 

Gréczy Balázs - mint Koltay Kapitány fiatal tehetség, meggyőző hanggal, biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kapta meg ezt a szerepet. Kiállása, kisugárzása erőteljes, de teljesen más volt az első benyomás alapján, mint Imre Krisztián, vagy Dolhai Attila esetében. Érdekes lehet, hogy a fiatalos szemlélet milyen új színt tud belecsempészni az előadásba. Meg tudja szólítani a korosztályát és akár meg is szeretetheti a fiatalabb generációval is az operettet.

Riquette szerepében látható lesz még a fiatal tehetség Borovics Anna is.

 A sajtótájékoztató után a délután a jól megszokott Művészkijáróval folytatódott. Juhász Illés és Kelemen István csatlakozott a csapathoz.

Juhász Illésről megtudtuk, hogy mikor kezdte a pályáját, miért is fontos neki a sport, milyen közvetítő kapcsolatnak lennie a vezetőség és a társulat között. Mit is jelent a bizalom.

Kelemen Istvánról megtudtuk, hogy az Ő életében is előkelő helyen van a sport, méghozzá a vízilabda. Kik voltak a mentorai. Hol vannak a határai, miként lett a kápolnásnyéki Csajághy Laura szabadtéri színpad vezetője.

Decsi Editről, aki szintén fehérvári milyen út vezetett vissza Fehérvárra az egyetemi évek után. Meghatározó emlékek és kapcsolódások Kecskeméten. Hogyan lett műsorvezető. A szinkronúszás mit adott neki. Mennyire fontos neki a családja. Trokán Pétert miért is tekinti úgymond "pótapukájának'. Cseke Pétertől mit tanult. Sőt akik ott voltak szombat délután, megtudták, hogyan keveredett anno Sub Bass Monster koncertre Kiss Diával edzés helyett. 

Kiss Diána Magdolna - elmesélte a színpadig vezető útját. Mennyi ideig járt vízilabdázni, miért adta fel. Miért áll közelebb hozzá a zenés műfaj. Miben okozott neki áttörést a Kék Róka előadás. Valamint Decsi Edit, Kelemen István társaságában bemutatták, hogy miként is kell vízben taposni, hogy fent tudjanak a maradni vízben, mindezt persze a kíváncsi igazgató kérésére.

Trokán Péter elmesélte, hogyan került Fehérvárra, miért kellett sokat várnia, hogy végre találkozhasson a társulattal. Egy monológ hatására szinte az első pillanatban befogadták. Covid előtt milyen összetartozás, szeretet jellemezte a társulatot. Mit szeretne az elkövetkező években megtapasztalni itt Fehérváron. Merjünk érezni, kifejezni gondolatainkat és talán már jó úton is jár a társulat. Egy irányba eveznek, az új igazgató "vezetésével".

Vikória bemutató április 10. 11. 12. a Vörösmarty Színházban. A társulatnak sikeres előadást kívánok, míg a közönségnek, meg nem mást, hogy mindenki találja meg azt a karaktert, akivel azonosulni tud. Vigyen magával vidámságot, találkozást a szerelemmel, valamint azt az érzést, hogy kellemes időtöltés volt az előadás.

1. Mit jelent számodra a Vörösmarty színház és Székesfehérvár?

Most már lassan azt kell mondanom, hogy mindent. Persze a színházon kívül is van sok más fontos dolog, de ha belegondolok, az életem több mint felét már itt töltöttem. Összetartozunk. A színház az életem része, és úgy érzem én is az övé. Van egy álmom régóta, hogy majd innen megyek nyugdíjba, és az sem titkolt vágyam, hogy szeretnék örökös tagja lenni. Fehérváron ilyen még nem fordult elő. Ha ezek a falak beszélni tudnának... Annyi minden történt már itt velem ebben az épületben, annyi mindent játszottam...hol sírtam, hol nevettem. Számomra ez a hely egy szentély. Ehhez méltóan lépek be és úgy is viselkedek.
Úgy gondolom, hogy ez egy olyan intézmény, amit tisztelni kell. Amikor nézőként érkezem felöltözöm
szépen, hiszen ez egy templom nekem.

2. Mit jelent számodra a színpad?

Amikor felállok a színpadra, olyan, mintha a tüdőm százszorosára kitágulna, jobban kapok levegőt, és az
aurám beteríti a teret, azt érzem, hogy otthon vagyok.

3. Melyik szerep, előadás volt a legnagyobb kihívás és miért?

Pontosan a nagy számok miatt nagyon nehéz lenne erre így válaszolni.
Ami elsőre beugrik, az a Jégszirom, Valló Péter rendezésében. Akkor dolgoztam életemben először vele.
Ebben a történetben egy olyan beteg nőt kellett alakítanom, akinek a férje (Juhász Illés) nem tudja, hogy
miért nem tud felkelni a felesége az ágyból. Hív egy bűbájost ( Szakácsi Sándor), hogy segítsen
megfejteni az okát.  Ahogy haladt előre a történet, úgy derültek ki titkok a nő életéből. A saját kezéből
csúszott be a vízbe a gyereke, aki megfulladt. Később még az is kiderült a történetből, hogy nem is a
férjétől van a gyereke, hanem annak a testvérétől, szóval egy elég érdekes szituáció volt. Ahogy a nő
felfedte a titkokat, úgy gyógyult meg és úgy ment tönkre a házassága.
Soha nem véletlen, hogy mit kell játszanom, és egy olyan életszakaszomban talált meg a szerep, amikor
az anyaság kérdése engem már elég erőteljesen foglalkoztatott. Egyébként pár évvel később egy
alexandriai nyaraláson, egy tengerparti meditáció során állt össze nekem ez a kép.
Az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt azért kellett átélnem és eljátszanom, mert tudat alatt hárítottam az anyaságot. Valószínűleg feldolgozatlan gyerekvesztések miatt.
Ezzel utána még sokáig küzdöttem. Tudatosan mindig arra vártam, hogy anya legyek, de amikről
beszélünk, mélyen tudat alatt működtek. Előadás után némán mentem haza, egyszerűen képtelen voltam beszélgetni. A hazaút elég idő volt az átállásra és regenerálódásra.
Én amúgy az a fajta színész vagyok, (Stanislawski-módszer) aki átégeti magán a szerepet. Ennek
köszönhetően sokat tudtam fejlődni magánemberként is, mert igyekeztem a szerepen keresztül megtanulni mindazt, amit elém rakott az élet.

4. Melyik szerepeddel tudtál legkönnyebben azonosulni?

Szerintem sokkal. Próbálok időrendben haladni, mert olyan régről indulunk.A szerepeimben általában igyekszem megtalálni, hogy mi közös bennünk, vagy mi az ami nagyon más.
Grease - Rizzoról sokszor gondolnak valamit az emberek első ránézésre, általánosítanak, beskatulyázzák, mert egy magabiztos bandavezér, de ott lakik benne is az esendő nő is. Átéltem én is hasonló csalódásokat régen.
Hallottam magamról például olyan visszajelzéseket fiatalon, hogy én egy megközelíthetetlen bástya voltam, pedig egész életemben arra vártam, hogy végre megtaláljon a szerelem és arról álmodoztam, hogy férjhez menjek.
Alapvetően azokat a szerepeket szeretem ahol a játékosság, a humor mellett a mélység is meg tud mutatkozni.Hála a jó Istennek, rengeteg lehetőséget kaptam erre az életben.
Így többek között Erzsébet királynővel is tudtam azonosulni, az ő problémáival a Stuart Maria-ban.
Emlékszem arra a jelenetre, mikor királynő, aki kifele az uralkodó, a kemény nő, de mikor nem látja senki
és jön a szerelme (akit az udvar felé fel sem tud vállalni), milyen esendő és zavarában azt sem tudja mit
csináljon. Beugrottam a kanapé mögé és elbújtam mint egy kislány. Szerintem ez annyira igaz, és olyan
emberi, hogy nem vagyunk tökéletesek és van, hogy ilyen ésszerűtlenül reagálunk. Egy királynő is ember, és vágyik a szerelemre.
A Nyugati boszorkány az Ózban, itt például teljesen más karaktert formálhattam meg. Azt gondolom,
hogy ne legyünk szemérmesek, mindannyiunkban benne van egy kicsit a gonosz is. Jó esetben nem ezt az oldalunkat éljük, ezért is imádtam annyira. Élveztem azt, hogy úgy lehettem undok, hogy közben vicces is voltam, és szórakoztató. A gyerekek a Dorkának drukkoltak, a szülők szerencsére szimpatizáltak velem. Sok kedvencem volt.  Például a Viktóriában Riquette, azt is, hogy imádtam!
A teljesség igénye nélkül még egy pár:
Egy hölgy a Maximból- Osztrigás Mici, Anconai szerelmesek-Dorina, Illatszertár- Balázs Róza, Plazma-
Réka, Koldusopera- Kocsma Jenny, Édes Fiaim- Kate Keller, Finito- Blondinné Vali, A dzsungel könyve-
Ká, Furcsa pár (női változat) Olive Madison, Csókos asszony- Rica Maca, Abigél- Horn Mici, Ibusár-
Sárbogárdi Jolán, A kőszívű ember fiai- Plankenhorst Antoinette...

5. Ha választhatnál, akkor a korábbi szerepeid közül melyiket játszanád el a
mostani tapasztalataiddal, életutaddal? Van-e ilyen szerep?

Sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán kell-e ugyanazt a szerepet később eljátszani?
Egyetlen egyszer volt ilyen életemben, azt nem tudom, hogy tudod-e, a Kakukkfészekben kétszer voltam
Candy Starr.
Először Bujtor István rendezett, majd Horváth Csaba. Teljesen másmilyen volt a két előadás.
Nem szeretnék választani, ha megszavaznak nekem bizalmat valamiben, amiről azt gondolják, hogy még
több év távlatában is való nekem ugyanaz a szerep, akkor kíváncsian fogadnám. Az evidens, hogy egész
más lenne az alakítás, hiszen én ma már egy teljesen más ember vagyok, mint akár pár éve voltam. Jó
estben fejlődünk, érünk, változunk. Ez meglátszik egy alakításban is.
Alapvetően nem visszafelé kacsingatok, inkább igyekszem előre tekinteni.. Olyan dolgokat játszanék,
amikkel még nem találkoztam. Szívesen megmutatnám a még ismeretlen oldalaimat. Mélyebbre ásnék.
Sok minden kikívánkozik még belőlem.

6. Kinek a véleménye számít igazán számodra?

Nagyon-nagyon régóta a megérzéseimre hallgatok, és azt mindig érzem, hogy kinek a véleménye segít.
Szerintem nagyon jó emberismerő vagyok, és jól működnek a láthatatlan csápjaim is, amivel ezeket
leveszem. Figyelek a legapróbb részletekre is. Meghallgatom ha valaki szeretne valamit mondani, és ha
úgy érzem, akkor igyekszem beépíteni az életembe. Magasra tettem a lécet magamnak, így ha ennek meg tudok felelni, az már jó.

7. Volt alkalmad a Dolgok, amikért érdemes élni, előadásban játszani. Szerinted
   miért érdemes élni?

Szerintem magáért, az életért, hogy itt lehetünk a Földön, és megtapasztalhatunk egy csomó mindent.
Nagyon drukkolok mindenkinek, hogy rájöjjenek arra, hogy valójában mi az igazi érték az életben. Ha
egy szót kellene mondanom, akkor az a szeretet. Ezt megtanulni, és feltétel nélkül áramoltatni. Régóta
igyekszem úgy élni, mintha minden nap ünnep lenne, és a legjobbat kihozni belőle, amit csak lehet. Ha
hibázom, akkor tanuljak belőle és fejlődjek, mert én hiszek abban, hogy tanulni jöttünk ide.

8. Melyik díjadra vagy a legbüszkébb?

Nehéz választani ezek közül, mert tulajdonképpen mindegyikre büszke vagyok, mert az óriási dolog, amikor az ember megkapja akár nézői szavazatok alapján, akár egy testület véleménye szerint. Nekem most talán így a legutolsó, az amelyik jobban a szívemben él, 2017-ben kaptam a megyei Príma díjat, annak az oklevele kint van az öltözőmben, az emlékérem pedig otthon a lakásban. A Pro Theatro Civitatis Albae Regalis átvételekor is repkedtem örömömben, mint szinte mindegyiknél. Mindenesetre persze tudom, hogy az értékem ezektől független kell legyen. 

9. Mit kívánsz magadnak, illetve a társulatnak itt a Vörösmarty színházban az
   elkövetkezendő időszakra?

 Csodálatos élményeket, sikereket, jó szerepeket, elégedettséget. Mindemellett legyen annyi szabad időnk,
hogy magunkra is jusson. Ja és hogy az álmaim teljesüljenek.

Ismerjük meg jobban Závodszky Noémit 

1. Ki is valójában Závodszky Noémi? Hogyan mutatnád be magad?

 Azért tetszik a kérdés, mert így soha nem tette még fel senki.
Az a lélek vagyok, aki most ebben a testben él,. Úgy érzem, az egyik feladatom, hogy hatással legyek más emberek életére és ezt is teszem. A szakmámból adódóan ez abszolút elmondható, de mint magánember is érzem, hogy így van. Fontos ebben a hitelesség. Amikor otthon voltam a gyermekemmel a GYES és GYED alatt, arra is használtam ezt az időszakot, hogy továbbképeztem magamat. Szeretek tanulni, de már csak azt, ami engem érdekel, amit fontosnak tartok. Így három különböző helyre is jártam Rendszer- és Családállítást tanulni, hogy megkaphassam azt a tudást, amivel már elindulhattam egy olyan úton, ahol én segíthetek másoknak az elakadásaikban. Majd Női Jógaoktató és Szertartásvezető is lettem. Színes lett a paletta, mely szervesen épül bele az életembe . Elképesztően felemelő az az érzés, amikor visszajelzéseket kapok egy-egy Családállítás után, hogy miként is változtak életek az oldások után.

2. Mit jelent számodra az önazonosság és a nőiesség?

 Abban a szerencsében van részem, hogy egy igazi Nő az Anyukám is. Ezt a mintát láttam, ebben nőttem
fel. Állítólag már két éves koromban is úgy jártam-keltem, mint aki igazi nőnek született. Szeretek is az
lenni, bár nem mindig volt könnyű. Megtapasztaltam már sok mindent. .Önazonosan élem az életem,
Szerintem csak így érdemes.

3. Mit üzennél a fiatalakori önmagadnak?

Higgyen sokkal jobban magában. Ha tud, akkor legyen még türelmesebb. Nekem nagyon sokat kellett
mindenre várnom. Ez igaz a házasságra, a gyerekre, amire megtaláltam azt az embert, akit kerestem. Az
egész életem hosszú-hosszú várakozások tömkelege volt, pedig nem túl sok olyan embert ismerek, akiben, annyi alázat van, mint bennem. Nagyon sokszor éreztem igazságtalannak a történéseket, mire ezt is megtanultam, hogy minden okkal történik, és mindenből tanulok valamit. Azt érzem, hogy haladok rendíthetetlenül az utamon, és talán az egyik legnagyobb segítőm ebben a hitem.

4. Életben ki a legnagyobb tanítód?

 Szent meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb tanítást a párkapcsolatban kapjuk, a másik a gyerek.
Illetve nyilván a szülő is, de mikor az ember kirepül az eredet családból, akkor főleg a saját családra kerül
át a fókusz. Olyan érdekes, pont egy barátnőmmel beszélgettünk év elején arról, hogy mi lehet az én
gyenge pontom, az Achilles-sarkam? Amilyen határozottan tudtam képviselni mindent a munkámban, az életemben, annyira sokat bénáztam a párkapcsolataimban. Bizony sokszor alá is mentem, amit ma már tudom, hogy nem kellett volna, de megtanultam elfogadni azt is hogy akkor arra voltam képes, és ne hibáztassam, ne bántsam magam. Tulajdonképpen valljuk be őszintén, nem jobb szerelem által fejlődni, mintha egy betegség tanítana? Nagyon sok pofont kaptam az élettől. Rengetegszer kellett újrakezdenem, és felállnom a padlóról, legyen szó párkapcsolatról, lakásról.. Valahogy nekem küzdelmesebb volt minden.
Kicsit olyan érzésem van, hogy jó sok mindent bevállaltam erre az életemre, de büszke vagyok magamra,
hogy a sok akadály ellenére óriási hittel, szívvel, lélekkel , alázattal teszem a dolgomat. Ezt olyan
szeretettel csinálom, amennyire csak tudom, és tényleg a legkisebb dolognak is tudok örülni. Lehet, hogy ezért is csillog a szemem, mert belül ott van bennem a gyermeki énem, a rácsodálkozás mindenre, és a tisztalap. Pár évvel ezelőtt tanultam meg, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni. De tényleg, feltételek nélkül, megengedésben, elfogadásban. Elképesztő jó érzés így létezni. És nyilván szeretve lenni is nagyon jó. Nagyon!

5. Könyvet kéne írnod. Nem gondolkoztál még el ezen?

Nagyon régóta kikívánkozik belőlem, de egyszerűen .jelenleg nincs már rá időm, energiám. A 24 órából
nem tudok 48-at csinálni. Különben már rég írtam volna, mert kikívánkozik belőlem nagyon sok minden.
Elkészül majd ha eljön az ideje. Sokszor nem volt könnyű számomra az Isteni időzítés elfogadása, hogy
bármennyire is szeretném, semmit nem tudok siettetni, és semmire nincsen ráhatásom, mert minden akkor érkezik, amikor az mindenkinek a legjobb.

6. Lélekszentélyről szeretnél még valamit mesélni? Maradt még benned valami?

A privát és a hivatalos oldalak mellett a Lélekszentély az a oldal, ahol a spirituális énem tud kibontakozni.
Amikor egy-egy gondolat megtalál, vagy a fejemben motoszkál vagy olvasok egy idézetet, ami
kikívánkozik, akkor azt azért is szeretném megosztani, mert többször vettem már észre, hogy ez lehet,
hogy pont betalál valakinél, és segítek vele. De ennél többről van szó.
Nagy álmom létrehozni fizikailag is a Lélekszentélyt. Egy olyan helyet, ahol akár családállításokat is
tudok tartani, vagy jógát, ami lehet egy női klub is egyben, ahol teázgatnánk, beszélgetnénk.
Úgy érzem van létjogosultsága! Majd kiderül...

2026. február 21-én került bemutatásra a Vörösmarty színházban: Anton Pavlovics Csehov Sirály című drámája.

"A „Sirály” keletkezésének időszaka az 1890-es évek végére tehető, amikor Csehov már ismert író volt. A dráma 1896-ban került először bemutatásra Szentpéterváron, de az első előadás nem aratott sikert, amit részben a közönség felkészületlensége okozott az újfajta színházi stílus megértésében. A dráma sajátos stílusa és szerkezete eltért az akkori hagyományos színházi formáktól, ami kezdetben megosztotta a közönséget és a kritikusokat is. Azonban idővel a „Sirály” a modern drámairodalom kiemelkedő alkotásává vált, amely ma is a színházak repertoárjának gyakori része." 

Lélektani dráma - Csehov legszemélyesebb vallomása, zsenialitása, ahogy bemutatja a különböző korosztályú hétköznapi emberek lelki vívódását. Belső küzdelem, mindegyik szereplő a lelke mélyén fél a magánytól és a maga módján boldog szeretne lenni. Emberi kapcsolatok összeomlása, a darab tele van viszonzatlan szerelemmel.  Szereplők vágyai, álmai és kudarcai, színház és a valóság határai összemosódnak. Jelenet a jelenetben. Kötődések,  kapcsolódások mély ábrázolása. Hiúság, magány, betegség. 

Rendezői koncepció már, hogy mennyire megy mélyre egy-egy karakter lelkének kibontásában. A néző mit fogad be, melyik szereplővel tud könnyebben azonosulni. Terelni mindig is egyszerűbb, mint szembenézni érzéseinkkel, félelmeinkkel. Kimondani és megfogalmazni, hogy mi is zajlik legbelül, óriási önismeretre, elfogadásra van szükség.

Zsótér Sándor kihangsúlyozza az emberi kapcsolódásokat, a sirály mint szimbólum mit is jelképez. Érzések kifejezése és megfogalmazása. Elfojtott belső vágyak, mindegyik karakter lelkileg és érzelmileg sérült. Olyan sokrétű, mély lélekábrázolást mutat be mindegyik karakter, hogy a néző biztosan tud azonosulni valamelyik szereplő lelkével, hiszen mindenkinek vannak félelmei, boldog szeretne lenni, a terhét megosztani egy olyan emberrel, aki viszont szereti.

A sirály a fiatalkori álmok szimbóluma, a szabadság, boldogság érzése az érzelmek viharában.

Pár gondolat a szereplőkről.

Arkagyina - Ballér Bianka - kettős személyisége is jól elkülönül egymástól. Miként minősíti fia művészi próbálkozásait. Önző, hiú és féltékeny. Nem képes elfogadni az idő múlását. Érzelmileg labilis, fontos számára, hogy középpontban legyen és ráfigyeljenek. Féltékeny fiára és a fiatal Nyina művészi próbálkozásaira. Összetett személyiség, szereti és óvja testvérét Szorint. Szembesülni azzal, hogy elment mellette az idő és mindenki a saját problémáival van elfoglalva, hogy ezáltál esetleg háttérbe szorul. Hiányzik neki a rivaldafény a csillogás. Mi a fontos a pénz, a szeretet, szerelem, vagy hogy minden is róla szóljon? Anya-fia kapcsolat, mely két érzelmileg instabil művész lélek, miként tud szeretni, dühből úgy bántani a másikat, ami fájdalmat okoz, majd tiszta pillanatban szeretni, bocsánatot kérni. Az őrjöngés, a tehetetlenség, az érzelmi zsarolás egy sérült nő elkeseredett cselekedeteit mutatja be. Mit jelent neki a boldogság, a siker?

Trepljov- Lelkes Botond Arkagyina fia -  elismerés iránti sóvárgás, önbizalomhiány, szerelmes Nyinaba. Sikertelenség nyomasztja. Vágyik a visszajelzésre, Anyja szeretetére. Érzelmileg instabil, depressziós. A lelke zavaros, nem találja a helyét a világban. Egyedül érzi magát, szeretetre és pár elismerő szóra vágyik. Lendületes, de közben bizonytalan, hogy Ő jó is lehet. Hiába érez gyengéd érzelmeket Nyina irányába, azzal kell szembesülnie, és végignézni, hogy a lány az írót tartja példaképnek és mindent megtenne azért, hogy közelébe legyen. Nyomasztó lehet úgy felnőni, hogy anyja vidéki színésznő, csillogás, mindig középpontban lenni. Ahol Ő nem tud érvényesülni, felhívni magára a figyelmet. a rengeteg kétely, a boldogtalanság és Hiába próbálta jelezni, hogy nagyon nem jól van ez így, de mindenki a saját problémájával van elfoglalva. Botond hitelesen alakította a fiatal művészt. A belső vágy miként tör felszínre, hogy milyen érzés, ha elhagyottnak érzi magát. A szeretet hiánya, milyen frusztrációt okoz lelkében. Amikor tudatosul benne, hogy a szerelem viszonzatlanul marad, a fájdalom és a boldogtalanság váltakozik a lelkében. Előadás végén elkeseredettségében, felőrli öngyilkos lesz

Szorin-  Kricsár Kamill Arkagyin bátyja. Kiszolgáltatottság, betegség keseríti meg napjait, viszont az élni akarása és jelenléte példátlan. A család életében, a fontos pillanatokban jelen akar lenni mindvégig. Szomorúság van a tekintetében, hiszen jóformán csak van. Társadalom számára hasznosat már nem tud tenni. Figyeli az eseményeket, kifejti a véleményét. Pihenve figyeli az eseményeket, olykor a távolba mereng, filozofálgat az elmúlásról. Mit is jelent számára az élet és az elmúlás. Minden erejével azon van, hogy ne kelljen egyedül lennie, hogy ne magányosan ágyban fekve teljenek napjai. Nagy tanító a mai társadalomra nézve, hogy meg kell találni minden élethelyzetben a szépséget, ami feltölt és nem szabad feladni.

Nyina - Ladányi Júlia, a lágy, törékeny, fiatal naív színésznő - egy gazdag földbirtokos lánya. Családi hátteréről annyit tudunk meg, hogy szigorúan nevelik. Felügyelet mellett éli napjait. Színésznő szeretne lenni, álmodozik, ábrándozik. Olyan szabad szeretne lenni, mint a sirály és szárnyalni a siker és hírnév felé. Trigorinba szerelmes, róla áradozik. Csodálja, felnéz rá, bohém és kendőzetlenül kérdezgeti. Boncolgatja, hogy milyen érzés híresnek lenni, mit érez. Próbálja megnyitni az alapból zárkozott természetű írót, hogy miként ír, mi az ami kikapcsolja. Ki szeretne törni a bezártságból, szabad és boldog szeretne lenni. Megtapasztalja a kezdő színész élet nehézségeit. Milyen az amikor önállóan kell döntést hozni. Saját érzéseivel van elfoglalva, nem érzékeli Trepljov elkeseredett segélykiáltását.

Trigorin – Andrássy Máté formálja meg az író karakterét, aki Arkagyina szeretője. Valójában a személyes szabadságát helyezi előtérbe. Fontos, hogy nyugodtan és minden körülmények között tudjon írni. Ne legyen akadályoztatva. Szinte már kényszeresen, mindenbe is történet lát. Nem érzékeli népszerűségét, vagy akár mennyire befolyásolhatja másnak a sorsát, életének alakulását. Számára az az elsődleges, hogy meghallja gondolatait, saját tempójában élje életét. Mindezek ellenére befolyásolható, irányítható akár Arkagyina, akár Nyina által is. Más írókhoz hasonlítja magát, hogy nem elég jó, középszerű. Simulékony és alkalmazkodó.

Samrajev - Keller János Szorin birtok jószágigazgatója. Sokszor kelt nyomasztó, frusztráló környezetet maga körül. Zsarnoki látásmód, erő, ego a hatalmaskodás megtestesítője. Magánéletben érzéketlen feleségével és lányával szemben. Az elnyomást gyakorolja, nagyon kellemetlen figura. Nem is érzékeli, hogy milyen, makacsul korlátolt személy.

Polina Andrejevna - Samrajev felesége - Kiss Diána Magdolna boldogtalan a házásságában, elhanyagolt, nem is tudja, hogy milyen érzés lehet, hogy ha figyelnek rá. Az élet megviselte, meggyötört, boldogságra vágyik. Lánya életét terelgeti. Az orvos figyelmét próbálja felkelteni. Szeretne szeretve lenni. Sanyarú sorsa a külsején is meglátszik, ápolatlan. Sápadt, erőtlen, de a tartása megmarad.

Mása - Molnár G. Nóra - Samrajev lánya. Boldogtalan, depressziós, lelkileg sérült. Feketében jár, gyászolja az életét. Szerelmes viszonzatlanul Trepljovba. Realista, iszik rendületlenül. Kifejti véleményét, kimondja amit gondol. Cinikusan fogalmaz. A szürke hétköznapokat és a biztonságot választja, ezért hozzámegy Medvegyenkohoz a tanítóhoz.Talán a legőszintébb karakter.

Dorn - Kádas József az orvos csendes, megfontolt karakter, központi ember lesz az egész előadás során. A nyugalma sokszor jól jön. Idősödő, intelligens orvos. Sokszor kívülállóként figyeli az eseményeket. Átlátja az emberi kapcsolatokat, viszonzatlan szerelmeket, kapcsolódásokat. Szinte egyedül értékeli Trepljov próbálkozásait, támogatja. Ő az aki szembesül Arkagyina fiának tragédiájával és próbája higgadtan kezelni a történéseket. Nincs kibékülve a korával, megfigyelő szerepét is betölti, látja, hogy ki miként csapja be magát érzelmi téren. 

Medvegyenko - Ionescu Raul a tanító - gyakran háttérbe szorul a karaktere. Az anyagias, hétköznapot túlélő fiatalember. Reménytelenül szerelmes Mása-ba. Komoly anyagi gondokkal küzd, szegény és szerény fiú. Tiszta lelkű, komikus, de sokszor szánalmas figura. A szürke hétköznapok problémáit szimbolizálja a karaktere. Mása csúnyán bánik vele, olykor durván lekezelően, de biztonsági alapon választja csak Medvegyenkot. A házasságuk boldogtalan. Többiek sokszor unalmasnak tartják, szánalmat kelt az emberekben. 

Mit is jelent valójában a hírnév? Mi a lét értelme? Kinek mit is jelentene a boldogság? Hétköznapi emberek problémáiba, belső vívódásaiba, félelmeikbe nyerünk bepillantást. 

A középpontban a párbeszédek és a karakterek jellemének érzelmi aspektusból való ábrázolása áll. Szerelmi illúziók, összeomlás, hírnév, magány, tehetség, generációk. Lelkünk tükre. Félem, kétségbeesés, düh, visszacsatolás hiánya. Magánytól és a boldogtalanságtól való félelem, remény és csalódás. Minden karakter külön személyiség.

https://verselemzesek.hu/csehov-siraly-olvasonaplo/

2026. február 7-én került bemutatásra Örkény István Tóték tragikomédiája Horváth Csaba rendezésében a  Vörösmarty színházban. Mindig nagy bátorság klasszikus, jól ismert darabhoz hozzányúlni. A dobozolás mindenkinek megmarad, de az idő múlásával elfelejtjük, hogy valójában miről is szól a mű. Előadás során döbben rá az ember, hogy miért is kerül elő időről-időre, hiszen a mondanivalója mai napig érvényes.

"Eredetileg filmforgatókönyvnek íródott Pókék, majd Csönd legyen! címmel, kisregény formáját csak 1966-ban nyerte el, ekkor a Kortárs című folyóirat közölte. 1967-ben mutatták be a drámaváltozatot, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel. A kisregényben Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja látja vendégül, fiúk parancsnokát, az orosz fronton harcoló őrnagyot. A történet a második világháború idején játszódik."

Örkény valósághűen ábrázolja, hogy a háború milyen hatással van az emberek életére, milyen személyiségtorzulásokat tud okozni. Miként éli meg a félelmet, mi nyomasztja, mi a belső kényszer. Hihetetlen érzékkel és látásmóddal fogalmazza meg a megfelelési kényszert, a frusztrációt. Az elnyomás a bologatás mikor tör felszínre. A felgyorsult sokszor érzéketlen mai valóságot eleveníti fel.  Tükröt mutat a társadalomnak és önmagunknak. 

Röviden a történet:

A tűzoltóparancsnok és az őrnagy konfliktusai, lelki nyomás gyakorlása alkotja a mű cselekményét. Állandó feszültségkeltés, irányítás, érzelmi ráhatás.

Két helyszín van egymással szemben a műben: Mátraszentanna, ahol a család lakik és a front.  A front jelképezi a háborút, a békét pedig a hegyvidéki kis falucska. Előkészületek - őrnagyra várakozás. Nyugalom megteremtése, a csend, semmi zaj ne zavarja meg az őrnagy urat.

Amikor a hit, a remény, az összetartozás és a szeretet találkozik, az olyan plusz erőt ad, mely egy ideig eltűri azt a nyomást, melyet az őrnagy alkalmaz. Mindent a szeretett családtagért. Amikor az Anya azon van, hogy megfeleljen az elvárásoknak, minden problémát orvosolni próbál. Az összes észrevételre rezdül, nem számít, hogy a kimerülés határán van férje. Ő is nyomást gyakorol társára, érzelmileg hat rá, hogy együtt képesek meg csinálni a fiúkért. Észre sem veszi, hogy érzelmileg miként érinti a másikat, milyen frusztráció gyülemlik fel. A kétségbeesés, hogy nem adhatják fel, hiszen fiúk főnöke. Olyan erős belső megfelelési kényszer alakul ki a családban, hogy megszűnik a boldogság, másik felé a tisztelet. Érezhető a félelem, a fáradtság, a kimerültség valamint a hihetetlen alázat és tartás, hogy nem szabad megrogyni. Nem lehet feladni, panaszkodásra se idő, se energia nem marad. 

Őrnagy - Kuna Károly  A háború torzította személyiség. Manipulálja, uralkodik a családon, közben vágyik a társaságra. Minden apró zajra felriad és ingerülten reagál. Mániákus dobozolás, szinte őrült módjára hajtja a családot egész éjszaka. Diktálva a tempót, saját magát fanatizálva, erővel hívja fel a figyelmet magára. Közben vágyik a gondoskodásra, hogy felnézzenek rá. Nagyon szeretné, hogy ha elfogadnák, állandó visszaigazolásra vár. Érzelmileg és lelkileg is sérült. Játékában megjelenik a kettősség, valójában Ő nem akart rosszat, csak szeretett volna a családhoz tartozni. Erő, fegyelem van a karakter megformálásában. Alacsony testalkata miatt, még inkább a zsarnoki, diktátori oldala jelenik meg. Kicsi a bors, de erős címmel.

Tót - tűzoltó parancsnok Kozáry Ferenc - aki nem vágyik másra csak nyugalomra, hogy ne boruljon fel a megszokott napi rutinja. Saját tempójában éljen. Csendes ember teszi a dolgát, kisugárzása is azt tükrözi, hogy fát lehet vágni a hátán. Előadás végére derül ki az érzékenysége, hogy milyen frusztráció van a lelkében. Nála érzékelhető legjobban, hogy milyen is az amikor elszakad a cérna, családja és Önmaga nyugalma érdekében cselekszik. Azt hiszem tökéletes választás volt a szerepre.

Tótné, Mariska - Váradi Eszter Sára játékában van leginkább jelen a megfelelési kényszer, amikor az anyai szív hajtja erőn felül. A gondoskodás, bármilyen problémát képes kimagyarázni, férjét rávenni különböző helyzetekben, hogy kérjen bocsánatot, vagy tegyen olyat, ami valójában megalázó. Elkeseredettségében csavarja ki a családból még az utolsó erőt is, hogy ne kelljen nemet mondani az őrnagynak. Nem veszi észre a határokat, hogy mikor esik túlzásba, hogy megbánt-e valakit viselkedésével.

Ágika - Fehér Diána Aida - a naív kislány, aki képzeletében kialakított egy képet az őrnagyról. A férfi ideált, a tökéletességet, az erőt. 

Postás - Kelemen István  központi szerepet kap, az örökös kíváncsisága révén, milyen lelki terheket cipel Miben rejlik a felelőssége, mi is volna a helyes döntés. A kegyes hazugság vagy a fájdalmas igazság. A reménykedés, hogy a fronton harcoló családtag jól van és él, talán egyszer haza is ér, vagy a kegyetlen valóság fiúk elvesztéséről szóló levél átadása. Hitelesen formálja meg a karakterét

Tomaji Plébános - Rovó Tamás rövid szerep, de tükröt mutat, hogy mi is a valódi probléma.

Gizi  Gézáné - Závodszky Noémi, januárban volt a Művészkijáró című beszélgetős délután, ahol Noémi elmondta, hogy nincs kis szerep, mit is jelent az alázat. Előadás alatt értettem meg, hogy miről is beszél és valójában miért Őt találta meg ez a szerep. Helyén van az esze, nem kesereg, próbálja az adott helyzetből kihozni a maximumot. Már szimpla jelenléte is azt mutatja, hogy igazi egyéniség, őszinte, szókimondó, és mindezek ellenére a szíve helyén van.

Cipriani professzor - Juhász Illés, aki felhívja a figyelmet arra, hogy a háború kiből mit is hoz ki valójában. Az elnyomás, a frusztráltság, miért nem lehet elfogadni a másik véleményét, meghallgatni, hogy miként is érzi magát a másik. Mi az igazán fontos.

Kisemberek drámája, az elnyomás a kiszolgáltatottság. A dobozolás eredetileg a család két női tagjának volt az elfoglaltsága, nem a mennyiségre törekedtek. Szeretettel készítették a saját tempójukból. Akár nevezhetnénk az adott körülményeknek megfelelően „Anya-lánya” programnak. Nem feladatként fogták fel, csinálták önzetlenségből, míg a családfő pihent.

Elgondolkodtató előadás, maga a történet, melyben mindenki megtalálja életének azt a szakaszát, mikor tette a dolgát, meghúzta magát, és erején felül teljesített, vagy túléljen egy olyan időszakot, amikor nem az a fontos, hogy jól érzi-e magát közben. Szembenézni félelmeinkkel, beismerni, hogy valami nem megy, manapság is nagyon nehéz dolog. Horváth Csaba rendezése valamilyen szinten az előadással visszarántja a nézőt, abba a helyzetbe, hogy kívülről lássa, mit is jelent az elnyomás az állandó megfelelési kényszer. Milyen is az, mikor a frusztráció felszínre tör.

Felhasznált irodalom: https://erettsegi.com/tetelek/irodalom/orkeny-istvan-totek/

Felhasznált irodalom: https://erettsegi.com/tetelek/irodalom/orkeny-istvan-totek/

Hogy talált meg ez a történet?

Nyáron a Selmeczi Bea felkeresett, hogy vállalnám-e ezt a monodrámát, eredetileg más színésznő lett volna, aki nem ért rá, így elvállaltam. Nyáron kellett próbálni, mert a bemutató október 12-én volt. Ez az előadás egy pályázatra készült.

Közben tárgyalások folytak a fehérvári színházzal, hogy ők is bevennék műsorra. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mégis ez az anyaszínházam. Szakmai kihívás, hogy itt is játszhatom. Beát kértem meg, hogy küldje át az anyagot. Ez a Majdnem Esterházy regény alapján készült, Selmeczi Bea írta ezt az adaptációt. Igazából már akkor megfogott, mert nagyon sok olyan dolog volt amivel én is tudtam azonosulni, azt éreztem, hogy mindenkit érintő kérdés körökkel és felvetésekkel foglalkozik.

Ha három szóval jellemeznéd a karaktered, mik lennének azok?

Traumafeldolgozás, hit, szeretet, fejlődés és jövőbe tekintés.

Ha egy mondatot vagy jelenetet emelnél ki a történetből mi volna az? Mit vinnél magaddal az előadásból?

Azt az üzenetet, hogy "Ha elengedem a sérelmeimet, akkor talán felrepülhetek". Mindig nagy kihívás számunkra, hogy nehézségeinket, sérelmeinket, fájdalmainkat, múltbeli sebeinket, hogyan tudjuk elengedni és beépíteni, valamint jóra fordítani a személyiségünkben. A karakterem, akit játszok, Ő ezt abszolút meg tudta tenni, lépni. Maga az írónő is, mert a bemutatómra is eljött és legutóbb is találkoztunk itt Fehérváron, mert a férjének volt egy kiállítása. Rengeteg könyvbemutatója is van élmény volt személyesen is találkozni vele. Jó volt vele beszélgetni, mennyire nehéz gyerekkorral, fiatalkorral rendelkező nő, aki az adott kor kihívásai mellett a családi nehézségek is rányomták az életére a bélyeget. Ezeken mind felül tudott emelkedni és Ő egy vidéki lányból, világlátott előkelő hölgy lett. Aki könyveket ír, riporter, utazik. Ahogy el is mondja, hogy kiszakad a közegéből és rengeteg helyen járt már. Ez az egész történet visszaadja az embernek a hitét, motivációt, hogy ha Te is akarsz valamit, akkor igenis eléred. Ha nagyon akarom akkor az meg is fog történi, hogy lehetetlen nem létezik.

Mi volt a legnagyobb kihívás a própafolyamat során?

Kevés próbával létrehozni egy előadást az nem könnyű. Eleinte azt gondoltam, hogy nem fogok tudni ennyi szöveget megtanulni. Sokat olvastam, sokszor futás közben is hallgattam, felvettem. Ahogy átláttam a szöveget, egyre inkább enyém lett, összefüggésekben tudtam nézni az egész egységét. Óriási sikerélmény volt, hogy megcsináltam.

A Te életutad a személyiséged, mennyire tudott azonosulni a karakterrel? Tudtál-e magadból meríteni?

Minden megformált karakterre igaz az, hogy még ha egy elrajzolt is, valamilyen szinten az igazságát, azt belülről kell megformálni, akár most a Revizorban ezt a kis "csitri" lányt, vagy akár egy ilyen pszichoanalitikus előadásban is. Szerintem az a jó ebben a történetben, mert mindenki tud vele azonosulni. Mindenkinek van egy anyukája, egy apukája, vannak gyermekkori emlékei, melyek formálják Őt, meghatározzák személyiségét. Nekem is sok kiskori emlékem bekapcsolt akár jó, akár rossz és ezeket mind bele tudtam építeni. A halállal kapcsolatban, mint veszteség. Az ember tud miből merítkezni, és építeni.

Ki tudtad játszatni az érzéseidet?

A szakdolgozatomat is ebből írtam, hogy a színház, mint terápia, hogy tud terápiaként hatni a színészekre is. Sokszor talált meg az életemben is olyan szerep, hogy egy esemény vagy történés után, ami arra a témára épül és olyankor mindig rácsodálkozom, hogy mennyire csodálatos dolog a "színház csinálás".

Terápiakánt tud lenni, volt egy veszteség az életemben, hogy meghalt egy szerettem és rá félévre megtalált egy olyan szerep, amelynek ez volt a lényege, hogy egy anyát játszottam, aki elvesztí a lányát. Volt, hogy szakítottak velem és lett egy olyan előadás, amiben a megcsalt elárvult nőt játszottam. Nagyon jó, hogy ilyenkor a dühét, a fájdalmát, a meg nem értettségét mind bele tudja tenni a szerep mögé. Tulajdonképpen ez a színésznek a titka marad, hogy valójában miből is táplálkozik. Véleményem szerint ez egy nagyon érdekes jelenség.

Mi lesz a sorsa a fehérvári bemutató után az előadásnak? Látható lesz-e máshol is?

Mivel a díszlet egyszerű, ezért bárhova utaztatható. Tervben van felvenni a kapcsolatot vidéki színházakkal és művelődési házakkal, hogy ha igényt tartanak rá, akkor kivitelezhető.

Kinek ajánlod ezt az előadást? Miért érdemes megnézni?

Igazából minden korosztálynak ajánlom, ugyanúgy fiataloknak, tinédzsereknek, felnőtteknek, nagymamáknak, hiszen ez egy többgenerációs történet, szó esik a darabban a főszereplő nő életéről, az anyukája, nagymamája életéről, a kitelepítésről, a történelmi helyzetekről, társadalomrajzként is lehet rá tekinteni.

Mindenkinek ajánlom, akinek van szabad '45 perce és érdekli egy olyan történet, ami személyes. Az is nagyon érdekes, hogy ez egy önéletrajzi regény. Véleményem szerint mindenki magára ismerhet, hiszen mindenki hibázik, vannak érzései, mindenkinek van anyukája, apukája, nagymamája.  Az életben vannak problémák, kérdés, hogy miként oldjuk meg, beszélünk e róla, van-e közös feldolgozása a családon belüli traumáknak. Azt gondolom, hogy mindenkinek érdekes lehet.

Az októberi bemutató után milyen visszajelzéseket kaptál?

Az egy különleges előadás volt, mert az első sorban ült az írónő, és többször ránéztem előadás közben, és láttam, hogy jön velem, ahogy a nézők is. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Sokan voltak, tele volt a terem, barátaim is ott voltak, Őket is nagyon megérintette.

Ki a legnagyobb kritikusod? Kinek a véleménye számít igazán?

Ketté oszlik, mert van egy szakmai része, a másik pedig a családi, baráti része, akik nem művészek. Ők teljesen más szemmel nézik az előadásokat. Anyukámék például most fogják megnézni itt Fehérváron. A barátaim véleménye is fontos, hogy mit mondanak, mert valós tükröt tudnak tartani. Hitelesen le tudják írni, hogy egy átlag néző, miként fogadja az előadásokat. Húgom véleménye is fontos számomra, hogy mit mond, nagyjából minden előadásomra eljött, így Ő egyébként énekesnő. Ilyen értelemben művészember és ezért is fontos, hogy mit gondol. Némely szerepemnél mondja, Bia ez most nagyon különleges volt, ilyet még nem játszottál, vagy sokat fejlődtél. Szakmabeli barátaim, kollegáim kritikája is érdekel. Például Varga Mária kolleganőm sokszor tud tanácsot adni, Kerkay Rita, több rendezésében is játszottam, az Ő véleménye is mindig számít. Igazából szeretem a társulatot, mert több olyan kollegám van itt Váradi Eszter Sára, Decsi Edit, Ladányi Juli, Závodszky Noémi, Molnár G. Nóra. Szóval mindenkit szeretek. Megnézzük egymást, olykor-olykor adunk egymásnak tanácsokat. Próbafolyamatok során is többször, szuper jó közösség van itt.

Milyen rituáléd van előadás előtt?

Minden előadásnál más, de egyébként van. Úri muri előadásnál későn kerülök színpadra, de ott nagy energiákat kellett mozgósítani. Megérkeztem, picit tornázgattam, „bebeszéltem”,  sminkeltem. Ezzel el is telt az idő, másfél óra, míg felkészítettem magam. Ilyenkor lassan készülődök el, szeretem, hogy ha rend van körülöttem, rendezgetem a dolgaimat, szeretem az öltözömet, hogy ha rend fogad.

Mi az ami visszatölt egy-egy előadás után? Vagy a szürke hétköznapokban?

A kiskutyám Zelda, Ő mindig feltölt. Ha nincs próbaidőszak, akkor is rendszer az életemben. Napi három séta, igyekszem abból egy hosszabbat. Alapból szeretem a természetet, hogy ha kint vagyok. Ha rosszkedvem van, akkor azt érzi és felvidít, bohockódik.

Ki vagy Te valójában?

Nagyon maximalista embernek tartom magam. Szeretem, hogy ha rendben vannak a dolgok körülettem, minden is. Precíz is vagyok, néha túlzásba is viszem. Nehezen tudok le állni, kikapcsolni az agyam, ez azért annyira nem jó. Például, ha eljutok nyaralni, vagy a Balatonra, akkor is mindig pörgök. Folyton csinálnom kell valamit. Igazából próbálom úgy felfogni, hogy minden dolog, azért történt velem az életben, kihívás vagy nehézség az kellett ahhoz, hogy az legyek, aki. Ha valami nehézség is jön, akkor azt próbálom beforgatni, hogy ezek majd előrevisznek.

Egyszer volt, hogy nagyon vágytam egy szerepre, végül nem azt kaptam meg, hanem egy másikat egy másik darabban. Akkor ott Závodszky Noémit hívtam fel, hogy mit történt. Figyelj Bia nyugodj meg, hidd el, hogy meg fogod érteni, hogy mi miért történt, később meg is értettem. Sokszor ez is eszembe jut, hogy ha néha nem úgy történnek a dolgok, ahogy akarjuk, viszont ha mindent pozitívan fogunk fel, akkor az úgy a hasznunkra válik, épít. Igyekszem mindenhez így hozzáállni, hogy minden szerep fontos, ha kisebb szerep, ha nagyobb, ha közel áll hozzám, ha nem, hogy ez kihívás. Igazándiból mindegyik szerepemet szeretem, mert szeretem a színházat.

Hogy érzed jó úton jársz most az életedben?

Abszolút, én nagyon szeretem a székesfehérvári Vörösmarty színházat, szeretek itt lenni, a háttérben dolgozó összes embert, akik fontos munkát végeznek (fodrásztár, a büfét, öltözöm). Szeretem az előadásaimat, amikben játszom a kollegáimat. Azt gondolom, hogy nem is lehetnék jobb helyen.

Az évad második felében jövőre, milyen feladatok várnak még Rád?

Januárban kezdjük a Sirályt, Zsótér Sándor rendezésében. Én leszek az Arkagyina, ami egy nehéz női szerep, izgulok is miatta, de ez óriási kihívás, amit már nagyon várok. Kerkay Rita rendezi majd a Madrapurt, abban is egy jó szerep vár rám. Mohácsi János rendezi a Miniszter félrelép, ott is lesz egy vicces karakterem. Nagyon örülök, mert sokféle darabban lehetek, és mind jó feladatok lesznek.

 2025. november 20-án került sor a legújabb Művészkijáróra a Vörösmarty színház kávézájóban. A délután vendégei a Revizor előadás főszereplői Váradi Eszter Sára, Ballér Bianka, Kricsár Kamill valamint Sarádi Zsolt voltak. A házigazda most is Dolhai Attila volt.

A sors nagy rendező az utolsó családi közös előadás, amit itt láttunk a Vörösmarty színházban, az pont a Revizor volt.

Jó volt ismét megtapasztalni, hogy a színpadon látott karaktereket megformáló színészek kik is valójában. Bármikor rákereshetünk az interneten, hogy milyen szerepeket játszottak, vagy milyen filmekben is láttuk Őket. Azt viszont, hogy kik is Ők valójában, mit jelent nekik a színház, vagy miként gondolkoznak, miként formálnak meg egy karaktert, csak beszélgetések során derül ki. Ezért is jött létre ez a sorozat.

Vidám, közben elgondolkodtató is volt a délután. Hallgattam a színészeket, hogy kinek mi volt az az előadása, aminek hatására a színészetet választotta hivatásának. Valójában ez hivatás vagy szenvedély?

Itt egyből meg is kaptuk a választ Sarádi Zsolttól. Vannak olyan szerepek, melyek nagyon megviselik az ember lelkét. Ügynök halála próbaidőszak alatt napi szinten elmenni a szerepbeli Édesapa temetésére, megrázó és kegyetlen érzés . Azt, hogy ezt hitelesen tudja alakítani, ahhoz bele kell élnie magát és lelkét megnyitni, érezni a fájdalmat, a veszteséget az elengedést. 

Váradi Eszter Sára kedves története visszarepített emlékeim közé. A rideg és rossz időjárási körülmények ellenére Édesapjával végül miként is jutottak el színházba. Bevillant, hogy milyen is volt gyerekként Fehérváron a családdal színházba járni.

Milyen érzés lerakni egy terhet, mint például diploma nélkül is vagyok-e olyan értékes színész, mint a kollegáim. Ezeket a gondolatokat megfogalmazni és kimondani nem egyszerű. Az képes rá, aki önazonos és dolgozott saját magán, végigjárva a lépcsőfokokat, alázattal végezte munkáját és szívta magába a tudást gyakorlat közben.  A közönség szeretete, kollegák gratulációjánál nincs is szükség nagyobb visszajelzésre. Az tud igazán értéket teremteni és kitünni a társai közül, aki szívvel-lélekkel játszik és olyan értéket teremt, mely valódi tartalommal rendelkezik. 

Váradi Esztertől megtudtuk, hogy miért is játszik fontos szerepet az életében Edith Piaf. Énekelt is tőle egy jól ismert sanzont.

 Mi jelenti az igazi kihívást? Egy-egy elakadás esetén ki az, akitől tanácsot tudnak kérni. Megfelelési kényszert el tudják-e engedni?

Kricsár Kamill elmesélte, hogy hányszor próbált felvételizni és a főiskola helyett, milyen képzésre járt. Kik voltak a mesterei, kiktől tanulta szakma rejtélyeit. Milyen érzés úgy próbálni egy előadást, hogy már előre sejtették, hogy nem fog sikert aratni a közönségnél. Úgy meghajolni, hogy a nézőtéren nem szól a taps. Ezt megélni, feldolgozni nem könnyű, ahogy beszélni sem az. Mit jelent az életében a zene, milyen új utat nyitott meg számára. 

Kiss Diána Magdolna szereplése meglepetés volt. Az Igazi nő közelgő premiere kapcsán volt jelen és énekelt is két dalt a mono musicalből.

Fehérváriként elmesélte, hogy mennyire volt egyenes az út és egyértelmű, hogy színésznő lett belőle. Ki bíztatta igazán, hogy neki énekelnie kell. A család miként támogatja. Meghatódva mesélt arról, hogy mindenki életében előfordul, hogy egyedül kell helyt állnia. Érzékeny emberként, miként éli meg ezeket a pillanatokat. Megtudhatjuk, hogy miért is fontos neki az előadás.

A második dalban elhangzott rizs pufi, saláta... hús és glutén nélkül dalszöveg alatt érdemes volt a férfi színészek és a házigazda Dolhai Attila tekintetét figyelni, hogy mit is gondolnak erről az "önsanyargatásról". Kíváncsi lennék, hogy számukra mitől is igazi a Nő.

Ballér Biankától megtudtuk, hogy a spórolt pénzéből milyen kaposvári előadást nézett meg. Miként lett belőle színésznő. Milyen koreográfiát szeretne megtanulni Dolhai Attilától a Vörösmarty színház jelenlegi igazgatójától? Ki is volt a kedvence az ominózus Rómeó és Júliából. Min is derült igazán a közönség.

Miért izgult a beszélgetés alatt. Milyen érzés egyedül állni a színpadon. Készen áll-e egyedül megvalósítani egy mono drámát, egy vallomást. Kaptunk egy kis részletet a nemrégiben Pesten bemutatott Majdnem Esterházy előadásból, ráadásul még Dolhai Attila is énekelt pár sort "Csak egy kislány van a világon"....

A beszélgetés végén megtudhattunk pár részletet, hogy mire is lehet számítani a készülő premierrel kapcsolatban. Politikától függetlenül mennyire aktuális. Az emberi kapcsolódások fontossága és az elengedhetetlen humorral megfűszerezett problémák, szituációk kezelése, megélése.

Anekdoták, szakmai titkok, őszinte vallomások, melyek lehetővé tették a közönségnek, hogy jobban kik is Ők valójában. Nincsenek egyedül félelmeikkel, hogy ki is jelenti számukra a valódi kapaszkodót.

Várjuk a folytatást.